Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az angyalföldi fémsárkány

2010.01.13

 

 

 

 
Írói munkásságának harmincötödik évfordulójára Szabad a vásár címmel jelent meg a Kairosz Kiadónál Györffy László legújabb kötete. A címadó elbeszélés a „békebeli”, immár csarnokká átalakított Lehel piacnak állít emléket. A szerző több mint két évtizede él a kerületben.
 
– A Lehel piac átalakítása szimbólikus. Jól példázza napjaink valóságát, azokat a kierőszakolt változásokat, amelyeket a „rendszerfordulás” óta ránk erőltetnek – mondja Györffy László.
– A gyökeréig semmi sem változik, a tartalom nem újul meg, csak a díszletet építik át, tetszetősebbé varázsolják a formát, de a háttérből ugyanazok a megoldatlan konfliktusok bukkannak fel. Aki rendszeresen látogatja a piacot, az jól tudja, hogy lényegét illetően semmi nem történt, csak az árak emelkedtek, az emberi kapcsolatok pedig még inkább elszemélytelenedtek. Nemcsak a vásárlók elégedetlenek, hanem az árusok is panaszkodnak a sok kényelmetlenség miatt. Úgy érzem, nemcsak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy megint ránk erőltettek valami újszerűt, ami valójában rosszabb, mint felszámolt elődje. De hát így megy ez, amióta szabad a vásár az országban, egyes üzleti érdekcsoportok korlátlanul adnak-vesznek a fejünk fölött és a tudtunk nélkül, nem törődve sem az érdekeinkkel, sem a hagyományainkkal. Csak a haszon a fontos, az ember addig számít, amíg vásárolni képes. Aki nem fogyasztó, az nyugodjék békében…
            Györffy László sohasem tagadta, hogy azért írt, mert sok minden dühíti. Mindig szót emel az emberi megalázás ellen. Leginkább az élet perifériáin élők, a lelki vagy fizikai sérültek sorsa izgatja kezdetektől fogva. Első irodalmi forgatókönyve, a Leghosszabb éjszaka a kitelepítésekről szólt, amit megvásárolt a filmgyár, de nem készítették el. 1969 őszén mutatkozott be a Kortárs című folyóiratban a Dobd föl magad, fiú! című novellával.
            – Harmincéves koromban máris hallgatásra ítéltek a cenzorok, mert tabu témáról, az internálásokról írtam – emlékszik vissza. – Mai szóhasználattal talán úgy is mondhatnám, hogy ez nem rossz „piár” egy pályakezdő írónak, csakhogy ez akkoriban azt jelentette, hogy a kutya sem állt szóba velem. Íróként lettem kor és kórtanú. Mérleg jegyű vagyok. Skorpió akszcendenssel, a kínai asztrológia szerint pedig sárkány: Csakhogy Fémsárkánynak sikeredtem. Érzékeny, büszke, igazságkereső lettem. Felháborít, ha kiszolgáltatottakat bántanak, talán éppen azért, mert magam is közéjük tartoztam. Mindig kísért az egzisztenciális bizonytalanság – ahogy más írókat is –, de sem ettől, sem mástól nem féltem. A betegségektől sem. Túl vagyok egy súlyos műtéten, meg egy még súlyosabb infarktuson. Mindenképpen megpróbálok írni. Ha a széppróza nem megy, akkor publicisztikát. Az írás feloldja a magányt, nemcsak bennem, hanem azokban is, akik megtisztelnek azzal, hogy megvásárolják a műveimet. Azokkal élek lelki és szellemi közösségben, akikben elevenen létezik egymás segítésének emberi-keresztényi törvénye. A Fennvaló, ahogy az erdélyiek nevezik, tesz társakká minket.
 
Borbély László
(XIII. kerületi Helyi Téma, 2005. július 20.)