Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kritika 1970-ből - Színház

 

buros-gyongyivel----lancelot-lovag-debrecen--1970..jpg

                                                          A Sárkány ( Bűrös Gyöngyivel)

 

 

 

 

 

 

Részlet az 1970.júliusi SZINHÁZ c. folyóiratban megjelent kritikából ( Pályi András:
 
Egy intim színház )
 
 
„ A sárkány főszerepét, amikor e sorok írója látta az előadást, Győrffy László alakította.
A rendezői elképzelést, mely a darabból a mesét hangsúlyozza, s mintegy mellékesen, a mese szövetében bontja ki a diktátor hatalomtól megnyomorított polgárok lelki deformálódását, egyedül Győrffy - s talán Gerbár Tibor az est első felében - valósítja meg úgy, hogy az igazi színházélményként jut  a nézőkhöz. Győrffy Lancelotjában, aki akaratuk ellenére is meg akarja és meg is szabadítja a város lakóit zsarnokuktól, a sárkánytól, a dialektikusan gondolkodó, modern értelmiségi és a mesebeli herceg figurája ötvöződik sajátosan, Győrffy valóságos tudást csempész Lancelot mesebeli tudásába, s ettől az egész mese valóságos lesz: vékony alakja, őszes haja, fegyelmezett tekintete egyszerre „csodálatos" hatalmat kap: még a természet erőinek is parancsolni tud. Győrffy László, akinek színészi fejlődésében is jelentős állomás ez az alakítás (eddigi kisebb szerepeiben aligha hittük, hogy ilyen erők rejlenek benne, hogy valódi feszültségteremtésre, intellektuális szerepépítésre képes) így lesz a rendezőnek is kiváló munkatársa: az a mese, melynek kulcsa az ő Lancelotja kezébe van letéve, lebilincselő játék lesz. „
 

(  www.szinhaz.net/pdf/1970_07.pdf )