Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakonyi Károly írása Szembeszélben c. kötetről

2011.02.08

 

 

 

 

Kép

 

 

Beszélgetések életrôl és irodalomról

Györffy László–Maróti István

Szembeszélben c. kötetérôl

 

László szorgalmas ember, termékeny író. Elôfordul, hogy évente két kötete is napvilágot lát, igaz, nem mindig szépprózai alkotások.

Györffy szenvedélyes publicista. Aminthogy szenvedélyes ember. Nem hagy szó nélkül semmiféle társadalmi jelenséget, legyen az rossz vagy jó, figyel, lát, véleményt alkot. Nem mindenki szereti kritikai megállapításait, ugyanis sokszor igen kellemetlenek azok szemében, akik szeretik elkendôzni a problémákat. Györffy ír, felszólal, megmondja a magáét. Hogy milyen is ô, mi készteti megszólalásra, cikkírásra, arról már sokan faggatták. Annyian, hogy kötetnyi gyűlt össze az interjúkból, kérdésekre adott vallomásokból, rádió- és tévé beszélgetésekbôl. Sôt a Petôfi Irodalmi Múzeum Hang- és videótár vezetôjével mintegy öt esztendôn át tartó, hosszabb-rövidebb megszakításokkal egy úgynevezett életút beszélgetés is zajlott, melyet természetesen rögzítettek is, és ez a mágnesszalagokra felvett szöveg áll az elején a Szembeszélben című könyvnek, melyet a Hungarovox Kiadó jelentetett meg napjainkban.

Maróti István mellett még számosan kérdezgették Györffyt. Újságírók, irodalomtörténészek, kritikusok, szerkesztôk voltak kíváncsiak pályafutására, írói elképzeléseire, indulatainak forrásaira, s mindarra, ami Györffy Lászlót immár jó három évtizede íróvá érlelte. Jómagam emlékszem kaposvári színész éveire, amikor már foglalkoztatta az írás, és egy szerencsés találkozás révén a boldog emlékezetű Fábián Zoltán, mondhatnám, felfedezte, és mint a fiatal írók lelkes támogatója, be is vezette az irodalmi életbe. Györffy színész volt, s bár az írás mellett még folytatta tanult mesterségét, csakhamar pusztán írásból próbált megélni.

Mint az interjúkból, vallomásokból kiderül, hamar elismerték tehetségét. A Dobd föl magad, fiú című novelláskötetével 1975-ben jelentkezô fiatalembert nemsokára felvették az Írószövetségbe, a pályatársak befogadták, és ô kötetek és hangjátékok, majd esszék sorával bizonyította, hogy méltó az írói rangra.

A Szembeszélben című kötet gazdag anyagából alaposan megismerhetô Györffy László munkássága, gondolkodása, hite és elkötelezettsége. Tarján Tamás kérdéseire válaszolva írói módszerérôl ezt mondta: „Eléggé »földhözragadt«, szigorú realista vagyok. Engem a pontosság, a kifejezés szikársága érdekel. Kor- és kórtanú szeretnék lenni. Gyűjtöm az anyagot, vagy az agyagot? –, gyömöszölöm, tapasztom. Szobrászkodom. Mint moralista, figyelem magam körül a dolgokat, igyekszem meglátni a problémacsomókat. Semmiféle olvasó nem lebeg a szemem elôtt írás közben. Elôttem csak az a bizonyos agyag lebeg...” Példaképének vallja Sarkadi Imrét, Németh Lászlót, atyamesterének tekinti Bárány Tamást. Közéletiség, írói felelôsségtudat, törôdés az ország, a világ dolgaival, szépprózai munkáiban éppen úgy, mint harcos publicisztikájában – ez a kép bontakozik ki róla ebbôl a kötetbôl. A könyv függelékében fényképek sorjáznak, Györffyt mutatják gyerekkorától, ifjúságán, színészi pályáján át az íróságig, a legutóbbi évekig. 2000- ben ünnepeltük az Írószövetségben hatvanadik születésnapját. Eddig 16 kötete jelent meg, ennek a szerkesztett 17.- nek ô maga a fôszereplôje, hôse: az író, aki tudatosan vállalja, hogy korának szenvedélyes krónikása.

Azt hiszem, ez Györffy legfôbb törekvése: bemutatni, hogyan küzd az értelem a megbolydult világgal. És ez feladatnak éppen elég.

 

                                                        Szakonyi Károly

 www.konyvh.hu

( Könyvhét- 2003.okt.30. számában jelent meg )